A 3D-s kiállítások lehetőségei
Dokumentáció és transzmediális kísérletek

|2021-04-02T18:16:56+02:002021. április 2.|Labor||

Fülöp Tímea
A digitalitás felé eltolódott hétköznapokban várható volt, hogy a kultúrafogyasztási szokásaink is meg fognak változni – ezt a folyamatot csak felgyorsította a jelenlegi helyzet. Mióta a 2010-es évek második felében a rendszeresen frissített és karbantartott művészhonlapok inkább már csak a sztárművészek hóbortjává váltak, azok a nézők, akiknek nincs lehetőségük meglátogatni a galériát, az Instagramot görgetve szerzik be napi képzőművészeti betevőjüket. Ez a megmutatkozás és a leskelődés különös keverékét szüli, hiszen a kvázi portfólióként működtetett felületen egymás mellé kerül a pontos képaláírással ellátott reprodukció és a művész reggelire elfogyasztott chia magos zöld turmixa. A régóta létező, de most egy csapásra népszerűvé vált, online elérhető, 3D-ben modellezett kiállítások egyrészt azokat célozzák, akiknek nincs ínyére az Instagramra jellemző regiszterbeli disszonancia, másrészt azokat, akik igényt tartanak a viszonylagos térélményre és a kurátori munkára.

Az értelmezés varródoboza
Gerhes Gábor: blackmirror.

|2021-03-25T20:53:55+02:002021. március 25.|Kunszt||

Cséka György
Gerhes Gábor talán legambiciózusabb, de mindenképp a legnehezebben felfejthető, sokrétű utalási hálóval dolgozó, számtalan értelmezési keretet játékba hozó és lebontó munkája a 20 művet bemutató blackmirror. Már a kiállításcím is figyelemreméltó, bár nem biztos, hogy szerencsés választás, hiszen róla a befogadók többségének valószínűleg a nagy sikerű, disztopikus antológiasorozat, a Black Mirror (2011–2019) ugrik be, aminek említését épp emiatt kerüli is a kiállítást kísérő, a tárlathoz értelmezési szempontokat körvonalazó szöveg. A túl ismert, túl erős cím/film/kontextus vámpírszerű módon telepedik rá az alkotói gazdatestre, és szívja ki annak éltető nedveit.

Az énre utaló fragmentumok újrarendezése
Tarr Hajnalka: In Vitro

|2021-03-25T12:34:45+02:002021. március 24.|Kunszt||

Áfra János
Tarr Hajnalka gyakran él az alapelemül választott anyagok halmozásával, távolról alig kivehető formájukat egy nagyobb egészben oldja fel, és a rendezett ismétléssel ritmikus mintázatokat hoz létre. Korábban egy fotósorozat apropóján kis gipszbirkákkal árasztott el nagyvárosi helyszíneket, de kiállítóterekben is installálta őket (Instant nyáj, 2006); klasszikus festményeket adaptált absztrakt módon, kirakódarabokból hullámzó felületeket alkotva meg (Botticelli: Vénusz születése, 2011, Brueghel: Bábel tornya, 2011), illetve sokszázezernyi gemkapocsból épített hatalmas, egyre terebélyesedő fémfüggönyt pszichiátriai járóbetegek bevonásával (Attachment, 2008, 2019).

Printed Matter 1971-1981
Beszélgetés Tót Endrével, Köln-Budapest

|2020-12-06T10:34:38+02:002020. december 6.|Szélesvászon||

A beszélgetés apropója a Tót Endre: Printed Matter 1971-1981 című kiállítás, mely az acb Galéria, az ISBN könyv+galéria és a Neon Galéria együttműködésében valósult meg 2020. november 3. és december 4. között az ISBN könyv+galériában. A hanganyagból kiderül, hogy emlékszik vissza az alkotó erre a mintegy fél évszázaddal ezelőtti időszakra, hogyan fért hozzá az ofszet nyomda technikákhoz és milyen izgalmas nemzetközi utat jártak be a szóban forgó különleges művészkönyvek. A kiállítás bő és széleskörű merítést mutatott be az alkotó művészkönyveiből a Magyarországon szerzői kiadásban, szamizdatként készült, számozott nyomtatványoktól a hetvenes évek közepére egyre inkább meghatározó nemzetközi avantgárd kiadóknál megjelent könyvekig.

Save the link!
Az acb Galéria Gimnasztika című virtuális tárlatáról

|2020-09-06T18:36:19+02:002020. szeptember 2.|Kunszt||

Istvánkó Bea
A kelet-európaiság előnye azonban, hogy mindig lehet a pár lépéssel előrébb járó nyugat felé fordulni és pont így tett az acb stábja is; a legnevesebb nemzetközi galériák (Pace Gallery, Gagosian, David Zwirner Gallery) praxisát követve a teljesen új, virtuálisan bejárható tartalom készítése mellett döntöttek.

Anyagok változása
Interjú Dobokay Mátéval a Denzitás című kiállítása kapcsán

|2020-06-17T14:58:41+02:002019. november 20.|Kunszt  ONLINE||

Sirbik Attila
Bizonyos automatizmusnak tűnő munkafolyamatok sokszor előkerülnek az én projektjeimben is, de ezen képek épülését inkább az organikusság, az exponálásnál hosszabb munkafolyamatok jellemzik. Na, de ha ez a leképezés nem automatikus, akkor milyen viszonyban áll a fotóssal és a környezettel? Mennyire hiteles a fénykép? Ezek régi kérdések, amikkel sokan foglalkoztak, foglalkoznak ma is. Engem viszont az jobban érdekel, hogy ha úgy jön létre egy „fénykép” vagy a fényképekkel valamilyen módon viszonyt ápoló mű...

Jobb klikk – szabad alakítás
Batykó Róbert Red Eye című kiállítása

|2019-03-10T22:01:24+02:002019. március 10.|ONLINE||

Tayler Patrick Nicholas
Batykó munkáiban a szerzőiség az ember és gép közötti kibernetikus kollaboráció nosztalgikus utópiáján keresztül is megkérdőjelezésre kerül, tudniillik Batykó egy saját maga által létrehozott géppel vékonyítja el festményei rétegeit, ezzel is eltérítve azok primer olvasatait. Azonban a vászon szövésének szerkezete is támaszt bizonyos feltételeket ebben az együttműködésben. A szuperlapos festékfilm felfedi a hordozó szobrászi felszínét.

Átszőtt testek, tárgyiasított torzók
Tarr Hajnalka: Tárgykapcsolat

|2019-01-21T11:42:10+02:002019. január 21.|ONLINE||

Balajthy Boglárka
Az akt az egyik legelemibb módja az önmegtapasztalásnak, önreprezentációnak, azaz egyszerre lehet eszköze az én saját legbensőbb részéhez, valamint a kívülálló másokhoz való közelítésnek, én mégis azt érzem, hogy a képek nagymértékű distancia megtartását követelik tőlem. És mintha ez a távolságtartás, a test elidegenítésének gesztusa nemcsak nekem szólna, hanem az alkotó saját maga felé is így viszonyul. Nagyfokú, de valahol mégis hűvös kitárulkozás, tárgyilagos szenzualitás jellemzi a képeket.

Számított rendszerek
Nemes Ferenc kiállítása

|2019-01-21T11:02:14+02:002019. január 21.|ONLINE||

Kozák Csaba
Szemernyi kétségem sincs, hogy Nemes „shaped canvas” munkái centrumában szeméremtestek átiratát (is) adja, ahogy az erotikus utalás már megtörtént fallikus kisplasztikái esetében is. A hangsúly azonban továbbra is a folyadékok mechanikáján, az áramlástanon, a hőátadás Nusselt-számán, a hőtan Prandtl-számán, az interferencián, a diffuzitáson és a szuperpozíción túl, műveinek konceptuális tartalmán van. Nem kell mélyebb természettudományi ismeretekkel bírnia a nézőnek ahhoz, hogy Nemes munkáit nézve megállapítsa: a fizika szép.

Időnként megtagadtam az alárendelt női szerepet – Rövid beszélgetés Ladik Katalinnal

|2017-10-18T08:38:47+02:002016. május 30.|ONLINE||

Sirbik Attila Ladik Katalin, a jugoszláviai és magyarországi neoavantgárdban egyaránt aktív, radikális női performer az utóbbi évek talán legnagyobb újrafelfedezése. Vizuális- és hangköltészete, performanszai és body-art művei a test és a nyelv, a hang és a vizualitás intermediális újraértelmezésén alapulnak. Az acb Galéria két helyszínen, retrospektív jelleggel mutat be válogatást Ladik Katalin művészetéből. A hetvenes évektől Ladik Katalin performanszainak központi [...]

Walzer

|2017-10-18T08:39:15+02:002015. július 6.|ONLINE||

Deák Csillag: Körtánc Az acb Attachmentben vagyok. Rekonstruált kiállítás Bécsből. 1985. június 17-22. között két szomszédos szobában különböző anyagokból és tárgyakból egy-egy önálló environmentet épített fel Csutak Magda és Erdély Miklós. A korabeli kiállítás konkrét témáját a zsidó-keresztény vallás és kultúra kettőssége és egysége adta. Itt most hiányzik a szomszédos szoba, ahol Erdély állított ki. Erdély az acb Galériában látható, [...]

Régi hangok, régi szavak

|2017-10-18T08:39:44+02:002015. február 22.|ONLINE||

Sinkó István Legutóbb a Műcsarnokban láthattunk-hallhattunk hang és tér alapú alkotásokat a nemzetközi szcénából, most Németh Hajnal is egy újabb, hasonló felfogású munkával jelentkezett az acb Galéria egyik termében. A zenei tér, az akusztikus szobor, a hangperformansz világjelenség a 70-es évek óta képzőművész körökben. Csak Magyarországon a zenével foglalkozó képzőművészek száma messze meghaladta-meghaladja a világátlagot. Koncertek, zenélő szobrok, zenei installációk [...]

Hogy nem szakad fel az ég?

|2017-10-18T08:39:47+02:002015. február 6.|ONLINE||

Cséka György   Roskó Gábor: Előre megmondtam, 2015, akril, rétegelt lemez, 130x152 cm Roskó Gábor új munkái, bár látszólag „látványos elmozdulást mutatnak korábbi műveihez képest”, ahogy a kiállítás szöveges kísérője említi, lényegében csak más módon, módszerrel, más képi kontextusban mutatják fel, mesélik és mélyítik el az életmű központi gondolatait, pontosabban enigmáit. Korábbi munkáit egyfajta ironikus-allegorikus és enigmatikus narrativitás [...]

Megpecsételve egy csókkal

|2018-11-12T23:59:04+02:002014. október 20.|lapszámok  Nyomtatásban megjelent||

Megpecsételve egy csókkal Szombathy Bálint: Stemplik acb Galéria, 2014. IX. 11–X. 22. Üveges Krisztina   Bill Gaglione: Szombathy Art in America, 1979 Az első pecsétakció – amit életemben láttam –, a Szigorúan ellenőrzött vonatok ikonikus jelenete volt, melyben Milos forgalmista pecséteket nyom Mása kalauznő fenekére. Az 1966-os film erotikus jelenete nyilván nem a küldeményművészet korabeli nemzetközi hálózatára való [...]