Techno, technóbb, legtechnóbb
Techno Worlds 

|2021-10-13T14:06:38+02:002021. október 13.|Kunszt||

Sárai Vanda
Érdemes mindjárt egy vallomással kezdenem: sosem voltam különösebben nagy technorajongó, és bár az évek során azért ennek ellenére én is megjártam néhány kisebb technobulit, a technovilág szakértőjének a legnagyobb jóindulattal sem vagyok nevezhető. A viszonylag korlátozott mennyiségű saját tapasztalatom mellé persze fel tudom mondani a technóhoz kapcsolódó sztereotípiákat: a sokszor a városon kívül eső, lepukkant gyárépületekben tartott bulikon pörögnek a füstgépek, hangosan bömböl a repetitív zene, a stroboszkópok fényében pedig napszaktól függetlenül ritmusra veretnek a bulizók. Na, meg persze a Techno Vikingek. 

Hamis tétek és fölösleges terhek nélkül
Interjú Tóth Márton Emillel

|2021-03-29T17:05:48+02:002021. március 29.|Kunszt||

Sirbik Attila
"Tárgyalkotói gyakorlatomból kifolyólag kialakult egy nagyon erős kritikus hozzáállás saját magammal, és a munkáimmal szemben is. Ennek gyakorlati és elméleti okai vannak. A gyakorlati oka az, hogy azon munkáim esetében, amelyekben egy már létező tárgyat egészítek ki vagy olyan tárgyat szeretnék létrehozni, ami ezt a folyamatot imitálja, az adott tárgyhoz igyekszem technikailag a lehető legautentikusabb módon hozzányúlni. Nagyon sok anyagot és technológiát ismertem meg és próbáltam elsajátítani vagy utánozni, így sokszor kellett akár mérgező anyagokkal is – műgyantával, különféle festékekkel, ragasztókkal – dolgoznom. Kialakult bennem egyfajta maximalizmus. Hogy lehet valamit tökéletesen felpolírozni? Mivel mit és hogyan kell összeragasztani? Mihez milyen műgyantát kell használni? Hány tized milliméter eltérés lehet a tervezettekhez képest? És még sorolhatnám." - interjú Tóth Márton Emillel

„A sötétség nem beszél”
A fényfalon túl

|2020-11-12T21:48:42+02:002020. november 5.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Az AQB budafoki mészkőbányából átalakított terébe alászállni főként nem a kultúrturizmustól megszokott művészeti élményt nyújtja, hanem valami olyasféle spirituális szembesülést a tátongó mélységgel, amiről Vergiliusnál és Danténál olvashatunk. A pogány vallási zarándoklat és rituálé nem a fény felé vezet, hanem azon túlra, a tapintható sötétség gőzölgő gyomrába, ahol vörös lézerfény égeti rá a tudatunkra, hogy együtt vagyunk egyedül. Az érzelemmentesség és a rettenet érzete önellentmondás kellene legyen, mégis pontosan ez a kettő találkozik, mikor az indusztriális fémvázak és a nyers kövek között bolyongunk vezető nélkül...