A kritika derűje
Having no common past, let's have a common future

|2021-11-11T15:07:09+02:002021. november 3.|Kunszt||

Tillmann Ármin
Mi a művészet, ha nem utópia, a szabadság nem helye a szabadságnélküliség viszonyai között? Már-már közhely, hogy a jóléti állam szociális struktúráit lebontó neoliberalizmussal az utópikus energiák kimerültek, helyüket pedig a disztópikus imagináció vette át. Ám ennél jóval bizonytalanabb a disztópia késő kapitalista alakzatának státusza: vajon a tőkés termelési mód mélystruktúráit felszínre hozó társadalomkritikát nevezzük disztópiának vagy a puszta túlazonosulást azzal a társadalmi patológiával, melynek diagnózisa a kulturális képzelet kimerülése? Mert eleve nehézségekbe ütközik kritikai distanciát felvennünk azzal szemben, ami nem előttünk, de nem is mögöttünk van, hanem amibe mintegy fokozatosan belesodródunk.

Megjelent az áprilisi lapszámunk

|2021-04-15T13:34:50+02:002021. április 15.|Friss lapszám  Szélesvászon||

Az Új Művészet áprilisi száma az utópiák sötét regiszterétől a luxusapartmanok fényárban úszó panorámájáig ível. Mi történik, amikor egy-egy olvasat, képzőművészeti gesztus hirtelen láthatóvá tesz ezidáig rejtekező jelenségeket? Áprilisi keresztmetszetünkben betekintést nyerünk a geometrikus absztrakció regionális jelentésrétegeibe, a művészetoktatás határokon átívelő tendenciáiba és lokális kihívásaiba, valamint a hungarofuturizmus teoretikus módszerének tágasabb összefüggéseibe.

A disztópiába vetett remény
Efemer rémálmok

|2021-03-01T20:53:49+02:002021. március 1.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Lenni alapvetően nehéz (rossz?) mostanság, különösen ha pályakezdő művésznő az ember – sugallja Rieder Gábor megnyitóbeszéde a Néha az óceánnal merülök című kiállítás kapcsán készült videóban. A Deák Erika Galériában olyan munkák kerültek bemutatásra, amelyek általános vágyak szimbolikus rémálommá válásáról szólnak – érdekes módon úgy, hogy bár a be nem teljesedett vágyak egy tőről fakadnak, a művésznők által rájuk adott személyes magyarázatok látszólag ellentétesek. A feltett kérdés tehát az, hogy miért nem lehet egyről a kettőre jutni, ami előfeltételezi, hogy ez a sivár valóság, a válaszok pedig a történelmet, a társadalmat, a szcénát vonják felelősségre.