2019╱3

|2021-04-29T18:22:08+02:002021. április 29.|Print - 2019||

Tartalom MOTÍVUMKERESŐK 4╱Tarczali Andrea: „Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda”. Korniss Dezső kiállítása 9╱Láng Eszter: Köröttünk város, lábunk alatt föld, fejünk felett angyal. Aknay János életmű-kiállítása MÚZSÁK ÉS LILITHEK 12╱Bordács Andrea: Tabuk nélkül. Nők a magyar képzőművészeti életben a 2000-es évektől 17╱Török Judit: A nő mint tabu. Jane McAdam Freud olaszországi kiállításai 20╱Jankó Judit: Találkozások, kapcsolódási pontok, épülő hálózatok. Ember [...]

Mitikus transzgressziók
Az emberré és állattá leendés anomáliai

|2020-10-23T15:10:44+02:002020. október 22.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Ember és állat között biológiailag nincs különbség, hiszen a rendszertan világosan az emlősök közé sorolja be az embert, kulturális hagyományaink mégis azt sugallják, hogy kibékíthetetlen ellentétet sejtsünk a kettő között. A keresztény teológia a lélek mentén húzza meg a határvonalat, az állatokat ezzel kiutasítva a túlvilágból és az öröklétből – az embert mint egy köztes létezőt állítja fenevadak és angyalok közé, azzal a feladattal bízva meg, hogy mindig az isteni felé törjön, ami éppen az állati ellentéte. Az egzisztencializmus felől nézve az ember öntudattal felruházott állatnak tekinthető, és ez az öntudat áldás helyett az evolúció átkaként értendő, ugyanis folyamatos és hiábavaló reflexióra kényszeríti saját létéről, amit még a pszichológia sem tud megoldani.