Dizájn/de-SIGN/DIE-sign (I. rész)
Részlet a készülő Rémálom de-SIGN – Okkultúra, poszthumanizmus és barokk-káosz Gyarmati Zsolt művészetében c. kötetből

|2020-12-22T15:05:23+02:002020. december 22.|Labor||

Horváth Márk – Nemes Z. Márió
Ha az idegenség felfénylése és materialitásának megmutatkozása foglalkoztat bennünket, akkor arra van szükség, hogy ezt az elbizonytalanító, sehova sem vezető idegenséget „önmagában vett” idegenségként kezeljük, mégpedig a megszokott szemantikai vagy szintaktikai diskurzusformák destabilizálódásán keresztül. A poszthumán ikonográfia kettős idegenségéről van szó, az antropocén klímakataklizmája által élettelenített tájon, egy olyan nonhumán xeno-materialitás felragyogásáról, amelyet kizárólag a filozófia és az esztétika határterületeinek kaotikus ütköztetésén és barokkos, átláthatatlan kombinációján keresztül közelíthetünk meg.

Elektronikus sötétség Khar Khotban
Matthew Dear Black City című lemeze

|2020-09-09T14:32:32+02:002020. szeptember 8.|Labor||

Horváth Márk
Az elektronikus zene egyik sajátossága a megszakítottság, a töredezettség és a sercegő szétesettség párhuzamos jelenléte valamilyen furcsa, megragadhatatlan poszthumán folytonossággal. A darabos, megtört ritmika különösen a komplexebb, kísérletibb jellegű elektronikus zenékre jellemző, amelyek sötét portálként juttatják hallgatóságukat ebbe a megragadhatatlan kontinuumba. Matthew Dear 2010-ben megjelent Black City című lemeze sajátosan mutatja fel ezt az ember elől visszahúzódó, titokzatos alteritást, amelyet zajon és zörejeken túl lévő folytonosságként jellemezhetünk.

Matthew Dear
Black City

|2020-09-06T17:23:47+02:002020. szeptember 6.|Kiemelt videó  Videó||

"Matthew Dear 2010-ben megjelent Black City című lemeze sajátosan mutatja fel ezt az ember elől visszahúzódó, titokzatos alteritást, amelyet zajon és zörejeken túl lévő folytonosságként jellemezhetünk. Az album dalainak felszínén végigfut a furcsa sercegések, koppanások, puffanások és megannyi érdekfeszítő zajeffekt sajátos széttartó hatása." - Horváth Márk

A nonhumán művészet és a technoszféra esztétikája
Poszthumanista elméletek

|2020-09-09T14:34:02+02:002020. március 4.|Kunszt||

Horváth Márk
A Nonhuman tehát nem csak az ember fogalmának és esztétikai megjeleníthetőségének dekonstruálására vállalkozik, hanem elsősorban az ember technológiai környezetének érzékeny bemutatását viszi véghez, miközben a természet és a kultúra elkülöníthetőségét is meghaladja a technoszféra vagy mechanoszféra természetkulturális viszonyainak felvillantásával.