Az élet kártyajáték, csak nem ismerjük a játékszabályokat
Bánkúti Gergő: Tarot

|2020-12-23T18:44:33+02:002020. december 23.|Kunszt||

Garami Gréta
Bánkúti Gergő fiatal képzőművész 2019-ben végzett a MKE festő szakán. Az Óbudai Kulturális Központ Tarot című kiállításán a diplomamunkáját mutatja be, amely egy 22 darabból álló, különböző méretű és formájú, olajjal és ceruzával készített festménysorozat. A sorozat egyes darabjai mindvégig egyetlen logika szerint épülnek fel: az alapozatlan ünnepi tisztaságú hófehér vásznon három egymás mellé helyezett, környezetéből kiragadott, egymástól teljesen idegen, átlényegített tárgy és egy ceruzával, angolul írt mondat szerepel.

Valentin-napi akció: rózsakoszorú friss csirkeszárnyból, nyersen
Filp Csaba festőművész tálalásában

|2019-02-21T17:52:57+02:002019. február 21.|ONLINE||

Garami Gréta
Egy felvágott apoteózisa rokokó stukkókeretben. A kolozsvári szalonna átlényegülése. Disznótarja, vörösben sugárzó fénytől övezve. A banáncsokor misztikus kiáradása. Vagy friss húsokból összeállított valentin-napi rózsakoszorú, stílusos szívformába rendezve, falra akasztható változatban is. Filp Csaba munkái abszurdak, viccesek és kritikusak.

Léptékek között
Sulyok Gabriella kiállítása

|2018-11-15T13:15:32+02:002018. november 14.|ONLINE||

Garami Gréta
Sulyok Gabriella alkotásai nem tájábrázolások tehát, hanem a természet motívumkincséből táplálkozó lírikus gondolatképek, a világi lét és a transzcendens létezés összefüggéseit kutató, Weöres Sándor világát rajzban idéző elmélkedések, amelyek a természet folyamatos mozgásban lévő metamorfózisát jelenítik meg. A vonal és folt mellett talán még fontosabb, még izgalmasabb részlete Sulyok képeinek az üresség. A kitöltetlen fehér, amelyből kinő, és amelybe visszabújik a táj.

Tour de Hongrie a műteremben – Kovács Lehel kiállítása

|2017-10-18T08:38:32+02:002017. január 8.|ONLINE||

Muladi Brigitta
A valóság megörökítésének igénye egyidős az emberrel, az egyiptomi sírok vagy a pompeji és a római ásatások is meghökkentően valóságos tájábrázolásokat, csendéleteket, portrékat tártak fel az épületek falain. Kovács Lehel festményei nekem épp ezt a pillanatot idézik fel, amikor rátalálunk egy megkopott, rétegekkel bevon, lebontott, meggyötört felületen az előtűnő képre, egy titokra, amit a falak sokáig hordoztak.