A kritika derűje
Having no common past, let's have a common future

|2021-11-11T15:07:09+02:002021. november 3.|Kunszt||

Tillmann Ármin
Mi a művészet, ha nem utópia, a szabadság nem helye a szabadságnélküliség viszonyai között? Már-már közhely, hogy a jóléti állam szociális struktúráit lebontó neoliberalizmussal az utópikus energiák kimerültek, helyüket pedig a disztópikus imagináció vette át. Ám ennél jóval bizonytalanabb a disztópia késő kapitalista alakzatának státusza: vajon a tőkés termelési mód mélystruktúráit felszínre hozó társadalomkritikát nevezzük disztópiának vagy a puszta túlazonosulást azzal a társadalmi patológiával, melynek diagnózisa a kulturális képzelet kimerülése? Mert eleve nehézségekbe ütközik kritikai distanciát felvennünk azzal szemben, ami nem előttünk, de nem is mögöttünk van, hanem amibe mintegy fokozatosan belesodródunk.

2020╱7-8

|2021-02-01T14:55:29+02:002020. november 22.|Print - 2020||

NB I. 4 ╱Schneller János: A bíró okos lánya. Top 10 magyar kortárs 8 ╱Sirbik Attila: Bevetett matéria. Beszélgetés Szöllősi Gézával VIGYÁZAT, NAGYFESZÜLTSÉG! 12 ╱Rózsa T. Endre: A polgár ideje. Kéri Ádám művészetéről ELBESZÉLGETÉSEK 16 ╱Jankó Judit: Lehetőséget adni a véletlennek. Beszélgetés Kucsora Mártával 20 ╱Lóska Lajos: Acélos szobrászat. Beszélgetés Németh Marcell-lel KERESKEDŐK ÉS KÉTELKEDŐK 24 ╱Martos Gábor: „Mindjárt el [...]