Dizájn/de-SIGN/DIE-sign (I. rész)
Részlet a készülő Rémálom de-SIGN – Okkultúra, poszthumanizmus és barokk-káosz Gyarmati Zsolt művészetében c. kötetből

|2020-12-22T15:05:23+02:002020. december 22.|Labor||

Horváth Márk – Nemes Z. Márió
Ha az idegenség felfénylése és materialitásának megmutatkozása foglalkoztat bennünket, akkor arra van szükség, hogy ezt az elbizonytalanító, sehova sem vezető idegenséget „önmagában vett” idegenségként kezeljük, mégpedig a megszokott szemantikai vagy szintaktikai diskurzusformák destabilizálódásán keresztül. A poszthumán ikonográfia kettős idegenségéről van szó, az antropocén klímakataklizmája által élettelenített tájon, egy olyan nonhumán xeno-materialitás felragyogásáról, amelyet kizárólag a filozófia és az esztétika határterületeinek kaotikus ütköztetésén és barokkos, átláthatatlan kombinációján keresztül közelíthetünk meg.

2020╱5

|2021-01-22T16:18:34+02:002020. november 22.|Print - 2020||

VÁLSÁGSTÁB 2 ╱Sípos László: Halt! Krisenzeit! Gondolatok a koronavírus-járványhoz kapcsolódó németországi kulturális támogatásokról 6 ╱Jankó Judit: Karanténban. Kérdések és folyton változó válaszok 11 ╱Horváth Márk – Lovász Ádám: A külsődlegesség visszatérése. Poszthumán gondolatok a koronavírus-járványról 14 ╱Sirbik Attila: A legnagyobbak is tapogatóznak, de valami alakul. Interjú Tarr Hajnalkával 18 ╱Schneller János: Lassú élet, radikális hétköznapok. A Ludwig Múzeum virtuális kiállítása [...]

A gyanú hermeneutikája

|2020-09-06T17:37:44+02:002020. szeptember 2.|Ez nem kunszt||

Szerbhorváth György
Szociológusként elég balga lennék, ha jóslatokba bocsátkoznék. A művészek viszont teljes joggal gyárthatják a víziókat az emberiség végnapjairól, régi hagyomány ez. Ez is segít a túlélésben. Pár évtizede „a történelem vége” volt a sláger, aztán az utóbbi harminc év is bővelkedik fordulatokban.

A jelen mint a víz felszínén remegő, gradiensekben pompázó 4K olajfolt

|2020-09-06T17:31:04+02:002020. szeptember 2.|Ez nem kunszt||

Fridvalszki Márk
Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Fridvalszki Márk: A számunkra választott út a technológiai fejlődéssel párhuzamosan óhatatlanul sodor minket azokba a kérdésekbe, hogy hol húzódnak a határok ember és gép között. Hogyan befolyásol minket a kibertérrel való folyamatos érintkezés, hogyan használják ki a nagyvállalatok és az államok a technológiát az egyén vonatkozásában?

Ez a lassú csak az új gyors
Nem elvont utópiákra, hanem reális utópiákra van szükségünk

|2020-10-15T15:26:24+02:002020. április 10.|Ez nem kunszt  Főoldal jobb felül||

Losoncz Márk
Először is ne legyünk naivak. A rossz – de minden bizonnyal a legvalószínűbb – forgatókönyv szerint minden, aminek úgy kell folytatódnia, ahogyan korábban volt, úgy is fog folytatódni: a tőke logikájának és az államapparátusoknak az érdekei szerint. Tudom, sokan szeretnének hinni egy nagy átalakulásban és a vele járó katarzisban, én azonban egyelőre nem látok ilyet a horizonton.