2015╱5

|2021-07-17T15:04:27+02:002021. július 17.|Print - 2015||

Tartalom ERDÉLYI MAGYAR MŰVÉSZET 4╱Jurecskó László: Kilenc állomás. Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920-tól 1990-ig 7╱Pataki Gábor: "Semmi sem fölösleges" Sümegi György: Fejezetek Nagy Imre művészetéből 8╱P. Szabó Ernő: Művek "Európa elfeledett sarkából" Beszélgetés id. és ifj. Böhm Józseffel műgyűjtésről, erdélyiségről, európaiságról 12╱Sümegi György: Színes fekete. Kusztos Endre művészete 14╱Sümegi György: Egymást erősítő igenek. Miklóssy Gyula világa VELENCEI ELŐZETES [...]

A pusztulás és a veszteség koncentrikus körei
Interjú Ricz Gézával

|2021-07-15T18:25:11+02:002021. július 15.|Kunszt||

Sirbik Attila
Riczre a korai munkáktól kezdve jellemző a romos, kihalt architektúra, az ember által hátrahagyott épített környezet. Mintha csak egy világválság után járnánk, ha pedig meg is jelennek emberi alakok azok általában magányosan, háttal vagy eltakart arccal, a társadalomtól elidegenedve, izolálva, szociális kapcsolatok jele nélkül léteznek az őket körülvevő homogén térben. Ricz Géza Szabadkán született, később Magyarországon tevékenykedett, jelenleg Salzburgban él családjával.