2018╱12

|2021-05-20T17:37:28+02:002021. május 20.|Print - 2018||

Tartalom KÜLSŐ ÉS BELSŐ VILÁGOK 4╱Rózsa T. Endre: Enigma és transzparencia. Világok között – Vajda Lajos élete és művészete 9╱Izsó Zita: Légifelvételek egy belső tájról. Vajda Júlia Szentendrén 12╱Horváth Ágnes: Mándy és Vajda. Mándy Stefánia 100 FELFALT LÁTVÁNY 15╱Lajta Gábor: Bacon köpönyege. Bacon, Freud és a Londoni Iskola festészete 22╱Sipos Tünde: Kiterjesztett műterem. Csernus és a Montmartre ÚJJÁSZÜLETTÜNK 24╱Végh János: [...]

„Mégis legyen kiállítás…”
Vajda Júlia tárlata

|2019-01-14T17:35:01+02:002019. január 11.|ONLINE||

Petőcz Görgy
Egy kiállítás, mint minden alkotás, önálló életet (is) él. Kurátorként meglepődhet az ember, ha az elkészült munka felerősít bizonyos megérzéseket, amelyek a rendezés idején még nem voltak annyira határozottak. A kiállításépítés érdekes és szinte katartikus fordulata, amikor a művek átveszik az irányítást! Ők mondják meg, hogy a rendelkezésre álló terekben maguk közül mely más művekkel akarnak vagy tudnak, és melyekkel nem akarnak együtt lenni. S előfordulhat, hogy a kiállítási termek adottságai és logikája a művek elhelyezése során olyan döntéseket – csoportosításokat és radikális szétválasztásokat – diktáltak, amelyek szögletesebb állításokká fogalmazták az életmű alakulásáról és folyamatáról korábban kialakított elképzeléseket.

Sorstérképek

|2017-10-18T08:39:47+02:002015. január 30.|ONLINE||

Tolnay Imre Úgy van az, még mindig, hogy különösen 20. századi hazai képzőművészetünk meghatározó alakjainak többnyire férfiakat tartanak, legalábbis a köztudatban és kulturális kánonban, pedig. Több művészfeleségről tudunk, akik maguk is fontos, karakteres életművet hoztak létre alkotóként, de párjuk árnyékában, s férjeik nevét és még a világ nőkre rótt egyéb terheit is viselve kissé elfelejtődnek. Vajda Júlia: Kettős portré, [...]