Intellektualizált érzékiség papíron
Perlaki Márton: Puha sarkok

Schneller János

Kontemplatív sétára hív Perlaki Márton Puha sarkok című kiállításának enteriőrje, melyben a kurátor (és a művész) már-már középkori kerengőt idéző teret szceníroztak a Trafó Galéria minimalista kubusába. A bejárattal szemközti, hatalmas méretűre növelt, térelválasztó elemként installált táblákon egy férfi és egy nő egybe komponált minimalista arcképe fogad – kitakarva így a kiállítás szemközti falára akasztott személyes vallomásokkal felérő etűdöket –, és nem mellesleg azonnal mozgásra is késztet.

Kiállítási látkép ╱ előtérben: Parents (khaki) ╱ 2019 ╱ akrilfesték és szénceruza papíron ╱ 132×162,8 cm ╱ Parents (blue) ╱ 2018 ╱ akrilfesték és szénceruza papíron ╱ 131×163 cm ╱ Fotó: Biró Dávid

Az embernagyságú portrékról (Parents) Vajda Lajos egyvonalas rajza, a Barátok kompozíciójának késői leszármazottjai néznek rám. A táblák szerepe első pillantásra megfejthetetlen, épp ezért inkább kikerülöm őket, és szokásaimnak engedelmeskedve a hagyományos irányából indulva kezdem olvasni a kiállítás képeit. Aztán hamar rájövök, hogy kognitív módszerekkel aligha tudom dekódolni a képek műfaji, méretbeli és technikai különbségekből adódó esetlegességeit, úgyhogy inkább nem is erőlködöm. Hagyom, hogy a hatalmas méretű színes fotogramok tárgytalan érzékisége szenzuális irányba terelje a befogadásomat. Döbbenten állok a ragyogó, égkék plazmában úszó fénypászmák színes gesztusai előtt, az élmény elborít, átadom magam a primer vizuális hatásoknak. Úgy érzem, nem is akarok továbblépni a méretben, színekben és kompozícióban is visszafogott, már-már puritán fotók irányába, melyek folyton megszakítják a színes élmények áramlását.

Perlaki Márton: Black bird, blue mountains ╱ 2011 ╱ giclée nyomat rostalapú papíron ╱ 32,38×47 cm ╱ Fotó: Biró Dávid

Ráadásul rejtélyes szimbolikájukkal és megfejtésre váró, szokatlan tárgytársításaikkal állandó gondolkodásra késztetnek, és mi tagadás kicsit kényelmetlen témákat feszegetnek: csonkolt fatörzs, azonosíthatatlan testrész-kompozíciók, göcsörtösen burjánzó faágak, narancsszeletből ivó pillangópár, női ölre emlékeztető zöld-neonfényben tündöklő, lekerekített, puha sarok – talán egy kórház folyosójának egyik szeglete jut leginkább eszembe róla.

Aztán a bejárattal szemközti falon, éppen a nagy kettős portré takarásában a kiállítás legerőteljesebb és minden bizonnyal egyik legfontosabb képével találkozom: Mum after the eye surgery. A fekete-fehér kettős portrén a művész egy állványon rögzített apparátusba néz, fél szemét lehunyva vár a megfelelő pillanatra, kezében exponáló kábel, háttérben az anya alakja. Alsóneműben, kissé bizonytalanul ül egy ágy szélén, fél szeme kötés alatt, így tekint felénk, illetve a tükörben saját magára és a mű születésének pillanatában fiára. A kép egyszerre ars poetica, személyes anya-fia történet és a fotográfia médiumának metaforája. A korábbi képeken látható betegséghasonlatok, a csonkoltság, a változás és elmúlás képei a fotó által hirtelen helyükre kerülnek. A csukott, illetve a lezárt szem látványa, az egy szemmel való nézés, azaz a fotografikus látás képi metaforája egyszerre szembesít töredékes érzékelésünkkel, konstruált emlékeink hazugságaival (elnézés), családi traumáinkkal és az ezeket kitakaró, saját elménk által, önvédelemből létrehozott vakfoltjainkkal.

Perlaki Márton: The accident ╱ 2018 ╱ giclée nyomat rostalapú papíron ╱ 84,65×73 cm ╱ Fotó: Biró Dávid

Perlaki Márton: Ice Cube (blue) ╱ 2018 ╱ giclée nyomat rostalapú papíron ╱ 59×64,2 cm ╱ Fotó: Biró Dávid

A kiállítás többi képét már e fotó spektrumán át nézem és olvasom. A kék jégkocka, a fekete madár kék hegyekkel és az aranytojás is mind ezen keresztül értelmeződik.

A térelválasztó elemek is e kis kép viszonylatában nyerik el értelmüket. A személyességet, a konfrontációt, a műtét traumáját éppen a Parents hatalmas kettőse takarja ki előlem, melynek mindhárom darabja, mérete és technikája miatt is kilóg a fényképek sorából. Jelentősége a kiállítás értelmezése szempontjából hasonlóan fontos, mint a fent említett fekete-fehér fotóé. Technikája, kompozíciója és mérete egyaránt jelentéssel teli.

Az egyvonalas rajz technikájából adódóan megismételhetetlen és korrigálhatatlan, akárcsak a személyes életút. Az egybe szerkesztett vonások kompozíciója a sorsközösség, a szétválaszthatatlanság érzését erősíti. Az óriási méret nyilvánvalóan a szülők személyes sorsban betöltött szerepének fontosságát tükrözik. Ha mindez nem lenne elég, még ott van a háttér is, amely sötét és homogén. Az elé helyezett üveglap transzparens ugyan, de a tükörhatás így is érvényesül: nem láthatom a képet anélkül, hogy magamat szemügyre ne venném a tükröződő felületen. Így egyszerre látom magam és vagyok kitéve a szülői tekintet felügyelő pillantásainak.

Perlaki Márton: Left Hand (Mother) ╱ 2018 ╱ giclée nyomat rostalapú papíron ╱ 73×64,2 cm ╱ Fotó: Biró Dávid

Perlaki Márton: Red pen-Blue paper nr1. ╱ 2018 ╱ C-type print ╱ 130×163 cm ╱ Fotó: Biró Dávid

Innentől kezdve már fel-alá passzolnak a képek egymásnak, sétálok köztük, mint szerzetes a kerengőben, aki újra és újra visszatér a középponthoz, az egymásra merőlegesen állított tértagoló képekhez, a szülők egyszerre ismerős és zavarbaejtően elnagyolt vonásaihoz. A képekhez, amik szinte üres felületként tükrözik vissza saját magamat, előre meghatározott és lehatárolt játékteret hagyva meg nekem és mindenkinek, aki szembe mer nézni vele. A kiállítás tehát nemcsak bemutat, de szembesít és szembesülésre hívja mindazokat, akik meg akarják tisztítani érzelmi vagy kognitív vakfoltjaikat.

Kifelé menet aztán megpillantom a folyamatosan futó tízperces videót, melyen Perlaki saját jegyzetfüzeteit, fotogramjait és rajzait pörgetve meséli alkotói válságából való kilábalását, a múlthoz és a szüleihez kapcsolódó viszonyát. Kétszer is végignézem a felülnézetből forgatott videót, ami egyébként önálló műalkotásként is megállja helyét. És bár a videó sok adalékot és számos remek képet ad a kiállításhoz, mégis örülök, hogy befelé menet nem vettem észre ezt a képernyőt, és volt esélyem megtapasztalni a személyes felfedezés örömét.

 

PERLAKI Márton: Puha sarkok

TRAFÓ GALÉRIA

2020. október 31. – 2021. január 17.

Schneller János
Művészettörténész, kurátor. Tíz éve foglalkozik kortárs művészettel és műkereskedelemmel. Kurátori tevékenysége során több tucat kiállítást, vásárt és aukciót szervezett. Négy éve művészeti témájú sétákat és műterem látogatásokat vezet Budapesten, alkalmat teremtve ezáltal arra, hogy az érdeklődők személyesen is megismerkedhessenek a művészekkel. 2015-ben indította útjára a Resident Art nevű ügynökséget, melynek keretében három évig működtette galériáját Budapest belvárosában. Két évet dolgozott a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum kurátoraként. Harmadik éve fő szervezője a Resident Art Fair művészeti vásároknak. Másfél éve indították útjára a Resident Art GARTEN kortárs művészeti bázist a Balaton északi partján.