Hogyan készülnek a vázlatok?
Vázlat / Sketch

Istvánkó Bea

A világ nagy múzeumaiba látogatva – mikor épp nincs pandémia – megszokott látvány, hogy az elkészült műremekek mellett féltve őrzik a legnagyobb mesterek vázlatait is. Sőt, a prezerválás mellett sok esetben a kiállítótérben is helyet kapnak a jobban sikerült skiccek vagy makettek, melyek betekintést engednek a művészóriások gondolataiba és munkamódszerébe. Papíralapú vázlatrajzokkal a reneszánsz kortól találkozhatunk nagyobb mennyiségben, ennek oka pedig egészen prózai: a könyvnyomtatás 15. századi feltalálása és elterjedése lendületet adott a gazdaságos papírgyártásnak, így a század végére egy ív papír nagyságrendekkel kevesebbe került, míg a korábban vázlatolásra használt vékony állati bőr, a vellum.[1]

Sketch │Vázlat ╱ Kisterem Galéria ╱ kiállítási enteriőr ╱ Fotó: Biró Dávid

A művészek így egyre több tanulmányt készítettek – elsősorban nagyszabású kompozíciókhoz –, a rajzokat pedig összefűzve, mappákban vagy vázlatkönyvekben kezdték el gyűjteni. Így történhetett, hogy például több mint 450 rajz maradt fenn Leonardo da Vincitől vagy épp Botticellitől – aki annyira kidolgozta vázlatait, mintha eleve kiállításra szánta volna őket. Ez volt régen. Manapság, az okostelefonok, a laptopok és a Photoshop korában már biztosan nem vázlatolnak a művészek, gondolhatnánk. A Kisterem Galériában február elejéig látható csoportos kiállítás azonban épp az ellenkezőjéről tanúskodik.

A Kisterem kiállítása nem terhelt bonyolult kurátori koncepcióval, és nem is a legtrendibb művészetfilozófiai gondolatok hívták életre. A galéria weboldalán sem találunk mást, csupán a kiállítás címét és a részt vevő művészek egyébként kecsegtető névsorát tartalmazó flyert. Ugyanakkor nem feltétlen baj, ha néha-néha akad egy kortársművészeti kiállítás, ami nem akar többet mondani annál, mint amit bemutat. Jelen esetben egyszerűségükben érdekes, emellett esztétikus képeket és objekteket. A vázlatolás ráadásul ideális téma kijárási tilalom idején; az estéket nagyrészt mindenki az otthonában tölti, így szükségszerűen nagyobb szerep jut a csendes szöszmötölgetésnek. Ahogy egy-egy videókonferencia vagy online esemény alkalmával betekintést engedünk privát tereinkbe, úgy tárja fel ez a kiállítás is a kortársművészeti alkotómunka egy-egy titkos, ritkán látott szeletét. A kiállítás ötletét Kokesch Ádám vázlatgyűjteménye inspirálta, amely még a tavaszi karanténidőszak alatt kezdett összeállni. A művész minden nap készített egy-egy skiccet különböző, egy átlagos háztartásban fellelhető használt papírra. A vázlatok közt szerepelnek színesceruza, pasztell- és filcrajzok, ahogy akvarellek is, a felhasznált papírok skálája pedig az IKEA bútor összeszerelési útmutatójától a használt csokoládés dobozig terjed. Kokesch tavasz óta sem hagyott fel a vázlatolással, így a kiállításon központi helyen szereplő vaskos albumba ֦csak” egy bővíthető válogatás került be.

Sketch │Vázlat ╱ Kisterem Galéria ╱ kiállítási enteriőr ╱ Kokesch Ádám ╱ Fotó: Biró Dávid

Sketch │Vázlat ╱ Kisterem Galéria ╱ kiállítási enteriőr ╱ Kokesch Ádám ╱ Fotó: Biró Dávid

Ahogy Kokesch Ádám, úgy a többi kiállító nagy része is szerepelt az ősszel a galéria által a Kincsem Palotában rendezett, Végre tanulhatunk valamit[2] című kiállításon, így számos vázlaton felismerhetjük az ott látott remek munkák részleteit. Kokesch skicce mellett Szegedy-Maszák Zoltán Nehezen olvasható művek[3] című sorozatának kis méretű 3D-printjei, Káldi Kata Gondolj egy számra! című munkájához készült makettjei vagy Szinyova Gergő vízfestményei is a Kincsemben látott anyag előtanulmányainak tekinthetők. Mi több, olyan vázlatot is felfedezhetünk Kristóf Krisztián anyagai között, amely ugyancsak a Kincsem palotabeli kiállításhoz készült, ám végül a mű nem készült el. Szintén nem valósult meg az a művészeti tiltakozó akció, amit Jovánovics György tervezett végrehajtani a Kossuth téri Nagy Imre-szobor eltávolításakor (Fekete víz, fekete koporsó). A tervezett akció pontos forgatókönyve nem ismert, ám az egyszerű golyóstollal készített fázisrajzokon felbukkan az 1989-es újratemetési ceremónia több emblematikus motívuma, mint a Műcsarnok homlokzatának sziluettje vagy a fekete koporsó.

Sketch │Vázlat ╱ Kisterem Galéria ╱ kiállítási enteriőr ╱ Kristóf Gábor ╱ Fotó: Biró Dávid

A vázlatok összessége egyfajta vizuális napló hangulatát árasztja, amely nemcsak a 2020-as év karanténjainak, hanem egy jóval tágabb időintervallumnak a krónikája. A legkorábbi bejegyzés ebben a képzeletbeli naplóban Sugár Jánoshoz kapcsolódik, aki két performansz látványterveit mutatja most be, melyek 1998 és 2001 között valósultak meg (Big Yes, Big No, Deadheat). A szintén újrahasznosított papírokra (kiállítási vezetőre, útlevél-fénymásolatra, régi önéletrajzra) készült finom skiccek rendkívüli részletességgel mutatják be a később megvalósult performanszok elképzelt látványát, és a többi kiállított vázlathoz hasonlóan akár autonóm műtárgyként is megállnák helyüket. De láthatunk itt 2014-es maketteket az egyébként ritkán vázlatoló, inkább digitálisan tervező Zalavári Andrástól, megvalósult és magángyűjteménybe került munka tervét a Randomroutinestól (Kaszás Tamás, Kristóf Krisztián) vagy monokróm vízfestményeket Albert Ádámtól, melyek valójában üvegszobortervek a Kisterem Galériában tavaly nyáron megvalósult disconnected című kiállításhoz.[4] Intézményektől független projekt forrásdokumentuma az a kis méretű vízfestmény, amelyet Kristóf Krisztián készített, és sokáig egy fatörzsre kitűzve viselte az időjárás viszontagságait. A szokatlan erdei plakát aljáról magmintákat téphettek le az arra kirándulók, hasonlóan a városi köztereken megjelenő telefonszámcetlikhez, mígnem a rajz valamilyen úton-módon vissza nem került a művészhez. Tovább erősíti a naplóélményt Gosztola Kitti werkfotósorozata, amely korábbi kiállítások előkészületei során átélt furcsa pillanatokba enged betekinteni kifejezetten humoros formában. Láthatunk itt kombi taxiba pakolt kitömött rókákat, bőröndben és villamoson történő bambuszszállítást, de az egyik fotón szerepel a kiállításon olvasható egyetlen terjedelmesebb szöveg is, amelynek átfutását jó szívvel tudom ajánlani.

Sketch │Vázlat ╱ Kisterem Galéria ╱ kiállítási enteriőr ╱ Gosztola Kitti ╱ Fotó: Biró Dávid

A kiállításon szereplő egyik legérdekesebb rajz együttes valójában kilóg a vázlatkategóriából, hiszen Molnár Zsolt skicceit sokkal inkább lehet mérnöki pontosságú tervrajzként definiálni (Vázlat a POLLINATOR KW című installációhoz, Vázlat a Többsoros permetező című installációhoz). A Molnár szobraihoz készült, nagy méretű, ugyanakkor rendkívül részletgazdag műszaki rajzok tiszteletet parancsoló geometriai ismeretekről és precizitásról árulkodnak, cáfolva minden olyan feltételezést, amely netán a formaképzés esetlegességével vádolná az alkotót. Vázlatok azonban nemcsak már megvalósult munkákhoz készülhetnek, hanem a közeli jövőben elkészülő műtárgyak irányába is mutathatnak. Ilyen, még meg nem valósult munkákhoz készült kísérleteket mutat be Kristóf Gábor három kis méretű táblácskája, melyek a szinterezés technikáját alkalmazó műtárgysorozatának következő fázisáról spoilereznek. Elöljáróban és vázlatosan ennyi, kíváncsian várjuk a folytatást!

▬▬▬▬

[1] https://en.wikipedia.org/wiki/Vellum

[2] https://www.kisterem.hu/vegre-tanulhatunk-valamit-2020/ A kiállításról készült videó itt tekinthető meg: https://youtu.be/PpkGgKPDruw

[3] Az elkészült sorozat egyébként a művész Fernezelyi Mártonnal közösen rendezett Artus stúdióbeli kiállításán is látható volt. https://www.ujmuveszet.hu/2020/09/dolgozzanak-a-gepek/

[4] Ádám Albert: disconnected. https://www.kisterem.hu/albert-adam-2020/

 

Vázlat / Sketch

KISTEREM GALÉRIA

2021. január 5. – február 5.

Kiállító művészek:

Albert Ádám, Fischer Judit, Gosztola Kitti, Jovánovics György, Káldi Katalin, Kaszás Tamás, Kokesch Ádám, Kristóf Krisztián, Kristóf Gábor, Molnár Zsolt, Randomroutines, Sugár János, Szegedy-Maszák Zoltán, Szinyova Gergő, Zalavári András

 

Istvánkó Beáta (1987)
Művészettörténész, kurátor. Budapest. Diplomák: művészettörténet (ELTE - BA), művészetelmélet (MKE - BA), kortárs művészetelmélet és kurátori ismeretek (MKE-MA). Tanulmányai befejezése után a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Fiatal Művészek Stúdiója Egyesület projektkoordinátoraként dolgozott, valamint számos független kurátori projektet koordinált. 2017-ben alapította meg és azóta működteti az ISBN kortárs művészeti kiadványboltot és galériát. Az ISBN az első független, kifejezetten a művészeti kiadványokra szakosodott kiadványbolt Budapesten. A galéria koordinálása mellett PhD-kutatásán dolgozik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Művészet és Designelmélet doktori programjának hallgatójaként. Rendszeresen publikál hazai kortársművészeti online és offline művészeti folyóiratokban.  További információ