A nagyi főztjét még a Google sem feledteti
Mikhail Bushkov és Olga Bushkova: «ZRH»

Sárai Vanda

A munkavállalói mobilitás és a digitális nomádság korában úgy tűnhet, hogy külföldre költözni egy állás miatt ma már nem is lehetne egyszerűbb. Bár ez a gyakorlatban többé-kevésbé így is van, a folyamatot kísérő érzelmi megterhelés, az ismerősség és otthonosság hátrahagyásának dilemmái valahogy mégsem szűntek meg létezni. Többek között ezt vizsgálja Mikhail Bushkov és Olga Bushkova «ZRH» című kiállítása az ISBN-ben.

Mikhail BUSHKOV és Olga BUSHKOVA: «ZRH» ╱ ISBN könyv+galéria ╱ Fotó: Simon Zsuzsanna, az ISBN könyv+galéria jóvoltából

Olga BUSHKOVA: A Google Wife ╱ 2020 ╱ fotó

Az alaphelyzet első pillantásra lerágott csontnak tűnhet: egy fiatal, külföldre kivándorolt család a beilleszkedés nehézségeivel küszködik, és közben afelett bánkódik, hogy lemarad a hátrahagyott családtagok és barátok életének főbb eseményeiről. Közelebbről megvizsgálva azonban a Bushkov-házaspár közös kiállítása ennél sokkal kortársabb képet fest az emigrációról: sorozataik egyszerre engednek bepillantást a kivándorló pár tagjainak egymástól eltérő tapasztalataiba, és vetnek fel izgalmas kérdéseket a globalizáció és az egyre hatalmasabbra duzzadó techóriások működésével kapcsolatban is.

A «ZRH» kiindulópontja az a kettősség, amivel az alkotópáros az otthontól való elszakadás folyamatát megélte. Ezt a különbséget nagyban befolyásolták a Zürichbe költözés körülményei is: míg Mikhail a Google-től kapott állásajánlat miatt egy munkahely közösségébe és infrastruktúrájába érkezett meg, addig Olga a férjét követte a mindkettejük számára ismeretlen svájci városba. Bár egy ilyen mértékű változás senkinek sem könnyű, teljesen más élmény konkrét feladattal megérkezni az új otthonba, mint mindenféle keret nélkül keresni a helyünket egy ismeretlen környezetben. Épp emiatt a kezdetektől fogva más foglalkoztatta az alkotópáros tagjait.

Olga BUSHKOVA: A Google Wife ╱ 2020 ╱ fotó

Mikhail BUSHKOV: Rostov ╱ 2020 ╱ fotó

Mikhail Zürich című projektje egyfajta nosztalgiával átitatott veszteségélményből táplálkozik: fotóin Rosztovban élő családtagjai és szerettei jelennek meg, akiket a hazalátogatások alkalmával kap lencsevégre. A képeken közös étkezések, családi összejövetelek, gyerekek és idősek egyaránt szerepelnek, a fotók hangulatát pedig áthatja az a fajta sztereotip kelet-európai esztétika, ami a hazai közönségnek sem ismeretlen. A megrakodott étkezőasztal, az evés utáni ejtőzés a bőrkanapén, a nappaliba átvándorló konyhaszékek vagy épp a sürgő-forgó idős asszony, aki csak azután ül asztalhoz, hogy mindenki jól lakott, mindannyiunk számára ismert toposzok. Mikhail Bushkov képeit a viszontlátás öröme helyett azonban sokkal inkább a távollét okozta kimaradás érzése, az egyszerre kívülállóság és bennfentesség ambivalenciája hatják át.

Mikhail BUSHKOV és Olga BUSHKOVA: «ZRH» ╱ ISBN könyv+galéria ╱ Fotó: Simon Zsuzsanna, az ISBN könyv+galéria jóvoltából

Ezzel szemben Olga Bushkova A Google Wife című sorozata és fotókönyve saját jelenének nehézségeire fókuszál. Bushkova kivándorlásélménye ugyanis az emigrációnak egy igen speciális alcsoportjába tartozik: a techóriásokhoz leszerződő munkavállalók házastársainak átlagosnak nem nevezhető hétköznapjaiba csöppent bele. Olga esete olyan tekintetben is különleges, hogy korlátozott vízuma miatt évekig nem vállalhatott munkát Svájcban, így neki sem a munkával tevékeny lét, sem pedig a munkahely nyújtotta szocializációs lehetőségek nem voltak maguktól értetődőek. Ezt orvosolandó léptették be a Spooglers (a Google munkatársainak házastársai) közösségébe, hogy az új otthonba való beilleszkedés ügyes-bajos dolgait hozzá hasonló sorsú társaival együtt tudja átvészelni. Az A Google Wife című sorozatban éveken keresztül dokumentálta a Spooglers-csoport közös ebédjeit azt vizsgálva, milyen dinamikák jelentkeznek egy olyan közösségben, amit alapvetően egyetlen dolog tart össze: a házastársak munkahelye.

Mikhail BUSHKOV és Olga BUSHKOVA: «ZRH» ╱ ISBN könyv+galéria ╱ Fotó: Simon Zsuzsanna, az ISBN könyv+galéria jóvoltából

Mikhail BUSHKOV és Olga BUSHKOVA: «ZRH» ╱ ISBN könyv+galéria ╱ Fotó: Simon Zsuzsanna, az ISBN könyv+galéria jóvoltából

Mikhail BUSHKOV és Olga BUSHKOVA: «ZRH» ╱ ISBN könyv+galéria ╱ Fotó: Simon Zsuzsanna, az ISBN könyv+galéria jóvoltából

A két sorozatot és egyben a két tapasztalati szférát a térben egy fehér függönyre vetített képsorozat választja el, amelyen az alkotópáros közös zürichi otthonának üres életterei jelennek meg a hátrahagyott közeg után vágyódó nosztalgiának és az új közösség idegenkedő és feszengő atmoszférájának egyfajta szintéziseként.

A «ZRH» egyik legfőbb erénye, hogy túlmutat a két alkotó saját tapasztalatán, és problémaérzékeny módon tárgyal olyan dilemmákat, amelyek a kortárs társadalmak minden generációját érintik. Bár a kiállítás központi figurái egyértelműen a kivándorlók, az ő perspektívájukon keresztül beúsznak a nézők látóterébe a történet azon szereplői is, akik inkább elszenvedőkként élik meg a fiatalok költözését. Egy más országba költöző pár döntése ugyanis a legritkább esetben elszigetelt folyamat: Mikhail fotóin megjelennek azok a rokonok, akik évente mindössze egy-két alkalommal látják a gyerekeiket, unokáikat, a háttérben pedig megjelennek azok a régiók is, ahonnan tömegesen vándorolnak el a képzett fiatalok, még nagyobb szakadékot képezve a jóléti államok és a kevésbé sziklaszilárd gazdasággal bíró országok között.

Mikhail BUSHKOV: Rostov ╱ 2020 ╱ fotó

Olga sorozatával betekintést nyerünk a techóriások által létrehívott buborékokba is, hiszen a Spooglershöz hasonló csoportok léte végső soron munkáltatói stratégia, amelyen keresztül a cég a munkavállalóit igyekszik megtartani. Gyakori probléma ugyanis, hogy bár a házaspárok nagy lendülettel vágnak bele a külföldre költözésbe, ha csak a pár egyik fele tud munkát és ezáltal közösséget találni, az komoly kapcsolati feszültségekhez vezethet. Emiatt sokan a munkahelyüket, rosszabb esetben a házasságukat hagyják ott. A Bushkova sorozatában vizsgált Google-feleségek azonban akaratlanul is a trófeafeleségek képét idézik meg, akiknek nincs más dolguk, mint jól kereső férjük mellett díszelegni, és a társasági életet menedzselni. Mivel ez a szerep a saját ambíciókat is dédelgető házastársaknak kevésbé vonzó, ezért a Google-nek arra is áldoznia kell, hogy munkavállalói családjának igényeit is kielégítse. Nem véletlen tehát, hogy még azért is külön alkalmazott felel, hogy a házastársak is el tudjanak helyezkedni, vagy hogy az expat-munkavállalók mesterséges közösségét élettel töltsék meg. Kis túlzással tehát azt is lehetne állítani, hogy a Bushkovékhoz hasonló bevándorlók valójában nem is igazán Zürichbe, hanem a Google-höz költöznek ki.

Mikhail BUSHKOV: Rostov ╱ 2020 ╱ fotó

A kiállítás ugyan értékítéletektől mentes, de igyekszik lerántani a leplet a nyugatra költözés rózsaszín ködéről azt bemutatva, hogy a lehengerlő Google-juttatások mellett is eszméletlenül tud hiányozni a nagyi főztje, és a világ minden tájáról összeverbuvált expatközösség tagjaként is lehet magányos és elveszett az ember.

Mikhail BUSHKOV és Olga BUSHKOVA: «ZRH»

ISBN könyv+galéria

2021. február 9. – március 12.

Sárai Vanda (1990)
Független kurátor, műfordító és művészeti író, az ELTE-n végzett esztétika és anglisztika szakokon. A Műértő magazin szerkesztőségének tagja, írásai rendszeresen jelennek meg hazai és nemzetközi művészeti lapokban, online és offline egyaránt. A Teleport Galéria kurátorkollektíva része. Elsősorban a design, a technológia és a művészet határterületeit kutatja.