Megjelent a februári lapszámunk

Az Új Művészet februári lapszámának borítójára pillantva az olvasó egy fekete-fehér és mégis kibogozhatatlan mátrixban találja magát, melyet Vladan Joler médiaaktivista vázolt fel a Vajdasági Modern Művészetek Múzeumában.

Új Művészet 2021╱2 ╱ Fotó: Tóth Katinka Klára

TARTALOM

KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS ÖKOLÓGIA
4╱Palásti Andrea: Képernyőink mögött. Új extraktivizmus: a kiállítás betöltése
8╱Szabó Annamária: Kontextusteremtés: művészet és ökológia. Beszélgetés Bubla Évával és a SZABADONBALATON-nal
12╱Sirbik Attila: Élő anyag. Újházi Adrienn és a bioart
16╱Molnár Ráhel Anna: Nagyot markol, csak keveset. Megjegyzések az xtro realm munkájához

CSEND ÉS KIÁLTÁS
18╱Antalffy Péter: A vászon és a néző szeme között. 100 éve született Francois Fiedler
21╱Lóska Lajos: A végtelen felé. Konok Tamás gyűjteményes kiállítása

START
24╱Jankó Judit: A művészet a legjobb párbeszéd. A Nagyházi Contemporary
27╱Sárai Vanda: Légüres téren át a megújulás felé. Jagicza Patrícia: Blank Space

IDŐHATÁROZÓ
30╱Nemes Z. Márió: Öngyulladó magyarság. Hungarofuturizmus és metaarchaizmus a Trianon-heraldikák kapcsán
32╱Istvánkó Bea: Tökéletes formák, tökéletes vonalak. Fridvalszki Márk: Befejezett jövő

OLVASÓ
36╱Sinkó István: Műfajokon túl. Három új HUNGART-kötet

SZIMFÓNIA LÁNCFŰRÉSZRE
38╱Kovács Ágnes: Beethoven-inspirációk. Két kiállítás Bécsben
41╱Kovács Kristóf: Totális véletlenek. Brad Downey Was Here!

MŰTEREMBEN
44╱Tayler Patrick: A mulandóság értékei. Látogatás Révész Annánál

Vladan JOLER, Stevan KOJIĆ: Új extraktivizmus ╱ 2020 ╱ kiállítás enteriőr ╱ Kortárs Művészeti Múzeum, Újvidék ╱ Fotó: Marko Ercegović – MSUV

4╱

“Egy tökéletes bűntény szemtanúivá válunk, s a természet és a privát szféra ellen elkövetett vétkeknek mindannyian cinkosai vagyunk. A bűntény tökéletes, hiszen láthatatlan, szinte észrevehetetlenül bújik meg a szociális felületek sötét tárnáiban: a telefonok, a számítógépek és az okoshangfalak fekete dobozaiban.Vladan Joler nyomozói projektjei a modern technológiai rendszereket helyezik górcső alá, kiemelve azokat az algoritmusokat, melyek kizsákmányolják – pontosabban extraktálják – az emberi erőforrásokat, a személyes adatokat és legfőképpen környezetünket, a bioszférát.”

(Palásti Andrea: Képernyőink mögött. Új extraktivizmus: a kiállítás betöltése)

ÚJHÁZI Adrienn: Memento ╱ 2020 ╱ kísérleti dokumentáció, SCOBY ╱ Fotó: Újházi Adrienn

12╱

“A baktériumok, az élő szövetek, a biohacking és a különböző biológiai gyakorlatok bevonásával a bioart területe a művészet és a tudomány tökéletes metszéspontja, amely implicit módon különböző vitákat illeszt be a munkába, és sok bioművész az alkotás során az etikai kérdéseket is alapvetőnek tekinti. A biohacking transzhumanista kultúráját gyakran a bioart alapvető részének tekintik.”

(Sirbik Attila: Élő anyag. Újházi Adrienn és a bioart)

Antropocén terepgyakorlat a gánti elhagyott bauxitbányában 2018 tavaszán ╱ Fotó: Hoóz Anna

16╱

“Antropocén, kapitalocén és poszthumán, ökofeminizmus és petrokapitalizmus – csak néhány azokból a fogalmakból, amelyekkel klímaváltozást s annak társadalmi, tudományos és filozófiai kontextusait tematizáló kortárs diskurzus dolgozik. Mármint a művészeti diskurzus. 2021 elejére e fogalmak értelmezése, egy (folyton csak) közelgő, de elkerülhetetlen természeti katasztrófa képe és azon belül főként a kortárs művészet lehetséges potenciáljának, funkcióinak keresése nemhogy általánosnak, de már-már alapfeltételnek tűnik bármilyen önmagát társadalmilag érzékenynek nevező művészeti projekt esetében.”

(Molnár Ráhel Anna: Nagyot markol, csak keveset. Megjegyzések az xtro realm munkájához)

Konok Tamás: Átlós lépcsők ╱ 2020 ╱ akril, vászon ╱2x200x180 cm ╱ Fotó: Berényi Zsuzsa

21╱

“A tárlatot végignézve megerősödhetünk abban a meggyőződésünkben, hogy Konok Tamás, a magyar geometrikus festészet a káosszal szemben a rendet demonstráló ágának talán legpoétikusabb, ugyanakkor legtranszcendensebb képviselője.”

(Lóska Lajos: A végtelen felé. Konok Tamás gyűjteményes kiállítása)

JAGICZA Patrícia: Sweet Kong ╱ 2020 ╱ olaj, vászon ╱ 40×30 cm ╱ Fotó: Újvári Csaba

27╱

“A kiállítás címében megjelenő űr a popkultúrában is rendszeresen felbukkanó, téren és időn kívüli állapotot jelző köztes állomás; gyakori filmes elem, hogy a vízválasztónak számító fordulópontoknál a főszereplők egy világítóan fehér, légüres térbe kerülnek, ahonnan új elhatározásokkal és meggyőződésekkel, tettre készen térnek vissza. A kiállításon szereplő festmények is hasonló teret szakítanak ki maguknak: a már-már vakítóan fehér háttéren szinte világítanak Jagicza személyes történekkel tarkított útjelzői.”

(Sárai Vanda: Légüres téren át a megújulás felé. Jagicza Patrícia: Blank Space)

FRIDVALSZKI Márk: ‘Perfect Lines, Perfect Forms ‘ ╱ 2020 ╱ installáció, 28 darab pilleszék ╱ változó méret ╱ Fotó: Biró Dávid

32╱

“Fridvalszki évek óta kutatja a 20. századi utópiák kérdéskörét, melyekből egyre nagyobb tablókat készít, e tekintetben Aby Warburg Mnemosyne-atlaszához egészen hasonlatos módszertannal. A kérdés csak annyi, hogy nyomasztó jelenünkben valóra válik-e az egyik képen olvasható üzenet: Utopia takes you into the pleasure zone.”

(Istvánkó Bea: Tökéletes formák, tökéletes vonalak. Fridvalszki Márk: Befejezett jövő)

Brad DOWNEY, Aleš “Maxi” ŽUPEVC: Melania ╱ 2019 ╱ faszobor ╱ Sevnica, Szlovénia ╱ Fotó: Borut Krajnc

41╱

“Downey az Independent Public Art egyik legsokoldalúbb képviselője, munkái éppen annyira komikusak, mint felkavaróak, egyszerre maróan kritikusak és humorosak. Alkotásai reakciók a városi környezetre, annak – konkrét vagy átvitt értelemben vett – építőelemeire. Afféle megmerevedett koincidenciák. Összefüggő cselekmény nélküli eseménysorok, amelyek magukban foglalják a véletlen, illetve a megtervezett szituációkra adott válaszokat. Mindezek mellett az emberek hétköznapi életét befolyásoló szabályok körüli diskurzus hiánya képezi általában művészetének tárgyát. Munkáiban a nonszenszt és az evidenst ötvözi, módszere az assemblage-hoz hasonló.”

(Kovács Kristóf: Totális véletlenek. Brad Downey Was Here!)