Kurátor*, producer, gondviselő
A Capa Központ Gyógyír című kiállításáról

Istvánkó Bea

A kortárs vizuális művészetek területén végzett kurátori munka egyik bevett módszere leginkább a producerkedéshez hasonlítható. Ilyenkor a kurátor bizonyos értelemben gondviselőként vagy megbízóként lép fel, és kiválasztott művészeket kér fel új munkák készítésére az általa gondozni kívánt tematika vagy problémakör szerint. Ez a módszertan igen rizikós, hiszen az eredmény – új munkákról lévén szó – egészen a kiállítás installálásáig teljesen kiszámíthatatlan. Természetesen rendszeres konzultációkkal, megfelelő háttéranyag biztosításával és folyamatos reflexiókkal némiképp kontrollálható a folyamat, ugyanakkor nehéz megtartani az érzékeny egyensúlyt, örök dilemma ugyanis, hogy mennyire szólhat bele egy kurátor az alapvetően autonóm művészeti alkotás folyamatába.

Gyógyír ╱ Capa Központ ╱ Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva ╱ Fotó: Capa Központ

Hiszen a kiállítás víziója a kurátor fejében létezik, ugyanakkor mégsem érdemes alkalmazott művészeti megrendeléssé silányítani a kreatív szárnyalást. Ez a felkéréses módszer igen praktikus lehet például olyan témák esetében, amelyek kortárs művészeti szempontból kevéssé feldolgozottak vagy például túl specifikusak ahhoz, hogy meglévő munkákból lehessen csoportos és tematikus kiállítást válogatni. Ugyanakkor vannak olyan témák is, amelyek vagy természetükből adódóan nem alkalmasak erre, vagy már annyira sokan foglalkoztak velük, hogy érdemesebb inkább a témakört mélyebben ismerő alkotókkal kooperálni. A Capa Központ Gyógyír című kiállításának esetében például jogosan merülhet fel a kérdés, hogy hogyan lehet új munkákat kérni egy olyan tárlathoz, ahol a téma a művészet gyógyító ereje? A 2019-es (azaz hónapokkal a koronavírus járvány eszkalálódása előtti) kurátori meghívás így szólította meg a felkérteket: „2019 decemberében nyolc alkotót[1] kértem fel arra, hogy válaszokat keressünk és új, elsősorban a fotográfia médiumával létrehozott alkotásokon keresztül vizsgáljuk és mutassuk be a gyógyírt jelentő utakat, lehetőségeket napjainkban.”[2]

Gyógyír ╱ Capa Központ ╱ Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva ╱ Fotó: Capa Központ

Gyógyír ╱ Capa Központ ╱ Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva ╱ Fotó: Capa Központ

A felvetés, azaz hogy a fotográfia médiumán keresztül érdemes foglalkozni a mindennapi szorongásokkal, a traumafeldolgozással vagy a társadalomban egyre inkább jelenlévő általános melankóliával, természetesen nagyon fontos és igen aktuális, a kiállítás egészét tekintve azonban a nézőnek mégis az az érzés támadhat, hogy nem tudott mindegyik alkotó egyértelmű viszonyt kialakítani a gyógyír hívószóval. Ilyen szempontból a pandémia kapóra jött azon felkérteknek, akik lelkileg és testileg éppenséggel „jól voltak”, hiszen a mindenki számára kétségtelenül megterhelő, természetellenes és sokaknak egyenesen traumatikus élményt jelentő karanténszituáció olyan kézenfekvő megoldási javaslatot kínált, amelynek köszönhetően valamilyen módon végül a kiállítók nagy része képes volt reflektálni a kurátori felvetésre.

Gyógyír ╱ Capa Központ ╱ Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva ╱ Fotó: Capa Központ

Gyógyír ╱ Capa Központ ╱ Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva ╱ Fotó: Capa Központ

A reflexiók nagyon változatosak, így például gyógyír témában Hodosy Enikő (Elérhető fény), Szász Lilla (Tanulmányok a boldogságról) és Szombat Éva (Tutti Frutti) is a koronakarantén során átéltekből kiindulva állított ki három homlokegyenest más hangulatú sorozatot. Míg Hodosy és Szász relatíve közel marad a problémakörhöz, hiszen az előbbi saját meditációs tapasztalatait meséli el a képein, az utóbbi pedig a boldogságkereséssel foglalkozik, addig például Szombat Éva sorozata a kilencvenesévek-nosztalgia kapcsán inkább elmélkedik a divatról és az idő múlásáról, mintsem az ennek kezelésére alkalmas gyógymódokról. Természetesen, ha kitágítjuk az értelmezési keretet, ez a fajta színpompás nosztalgia is nyújthat olyan bizsergető jóérzést – különösen a 90-es években felcseperedő számára – amely hozzájárul az általános közérzet javításához, elég csak, ha a napjainkban oly népszerű retromozgalmakra gondolunk. A kiállítás néhány sorozatát szemlélve azonban még ennél is távolabb sodródunk a gyógyír témakörétől.

Gyógyír ╱ Capa Központ ╱ Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva ╱ Fotó: Capa Központ

Gyógyír ╱ Capa Központ ╱ Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva ╱ Fotó: Capa Központ

Szatmári Gergely a Capa Központ blogján megtekinthető videóban[3] konkrétan megfogalmazza, hogy az általa a kiállításra újrarendezett Berlin, Hamburg, Augustenhof című sorozat készítése során nehezen tudta gondolatait összefüggésbe hozni a gyógyír gondolatával (különösen, hogy a nagy ívű sorozat készítése már 2007-ben elindult), de utólag esetleg lehet valamilyen kapcsolatot találni. Ez a kapcsolat azonban a homályos feltételes módban marad, talán a képeken gyakran megörökített ölelésekben fedezhető fel – derül ki a falszövegből. Szintén indirekt közelítenek Bartha Máté (Vasánap) és Gyenis Tibor (Személyes döntés) sorozatai, akik az általános társadalmi bizonytalansággal kapcsolatban próbálnak meg valamilyen – humort sem nélkülöző – alternatívát megfogalmazni.

A kurátori felvetéssel egyértelműen a kiállítást indító két sorozat áll a legszorosabb kapcsolatban, ezért valószínűleg nem véletlen, hogy Fátyol Viola és Csontó Lajos munkái láthatóak a tárlat első termében. Fátyol Viola 204 című munkáját egy személyes életesemény inspirálta; kisfia koraszülése miatt harmincnégy napot töltöttek kórházban. Ez alatt az idő alatt összesen kétszáznégy alkalommal vitt apró üvegekben friss anyatejet kisfiának, és egyben ez idő alatt ezek voltak azok a kizárólagos alkalmak, amikor röviden találkozhattak is. A kétszáznégy képet tartalmazó, egész falat betöltő installáció igazán megérinti a nézőt, különösen úgy, hogy a falszövegben saját szavaival meséli el a történteket az alkotó. Ezekből a sorokból pedig rögtön nyilvánvalóvá válik a képek viszonya a gyógyír fogalmához is: „A tejesüvegek rendszeres fényképezése a legmélyebb szakaszokban is nyújtott némi vigaszt azáltal, hogy egy pillanatra kívül helyezett a nyomasztó kórházi helyzet valóságán.”[4] Hasonlóképpen megrendítő Csontó Lajos Kutya év című sorozata is, mely a művész szívműtétét követő, hosszú felépülési folyamatot dokumentálja. A plakátként kinyomtatott, fekete-fehér képek mobiltelefonnal készült fotók és saját, fohászként is értelmezhető írások kombinációi. Bár a képek a falon is nagyon jól működnek, a sorozatból készült és a kiállítótérben szintén átlapozható művészkönyv talán még ideálisabb médium az anyag bemutatására és az abban való elmélyülésre.

Gyógyír ╱ Capa Központ ╱ Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva ╱ Fotó: Capa Központ

Gyógyír ╱ Capa Központ ╱ Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva ╱ Fotó: Capa Központ

Gyógyír ╱ Capa Központ ╱ Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva ╱ Fotó: Capa Központ

A munkák fent ecsetelt széttartása alapvetően persze nem baj, hiszen ahogy az emberek, úgy az alkotók is különbözően dolgoznak fel bizonyos traumákat, speciális élethelyzeteket vagy társadalmi jelenségeket, de érdemes hosszas töprengésre számítani, ha valaki a bevezető falszöveget komolyan véve, a kurátori koncepció alapján próbálja egy tematikus kiállítás összefüggő, egymással párbeszédbe elegyedő projektjeiként értelmezni az anyagot. Emiatt talán érdemes lett volna olyan alkotókat (is) bevonni a kiállítók közé, akik korábbi, már létező munkáikkal tematizálták a gyógyír fogalmát. Hiszen a téma relevanciáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy számos olyan mű létezik, mely valamilyen módon reflektál fizikai és lelki betegségekre, traumákra, személyes vagy társadalmi válságokra, még ha ezt nem is feltétlen kizárólag a hagyományos fotográfia eszközeivel teszi. A kiállítás a vírushelyzetre való tekintettel csupán május 4-től látogatható – virtuális kiállítás formájában korábban is elérhetőek voltak a művészekkel készült videóinterjúk és néhány reprodukció. A korlátozások feloldása után is érdemes azonban ellátogatni a Capa Központ Youtube-csatornájára,[5] mivel a kiállításhoz kapcsolódóan kiváló elméleti videósorozat készült, melynek előadásaiban Perenyei Mónika, Gács Anna és Forgács Péter is számos érdekes értelmezési aspektussal egészíti ki a felvetéseket.

*Eredet [kurátor < latin: curator (gondviselő) < cura (gond, figyelem) < curo (gondoz) < görög: koreo (gondoz)].

▬▬▬▬

[1] Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva.

[2] Részlet Gellér Judit kurátori bevezetőjéből. https://capacenter.hu/kiallitasok/gyogyir/

[3] https://blog.capacenter.hu/2021/03/28/virtualis-tarlat-gyogyir/

[4] https://blog.capacenter.hu/2021/03/28/virtualis-tarlat-gyogyir/

[5] https://www.youtube.com/user/capacenter

▬▬▬▬

Gyógyír

Capa Központ

2021. május 4. – augusztus 15.

Kurátor: Gellér Judit

Kiállító alkotók: Bartha Máté, Csontó Lajos, Fátyol Viola, Gyenis Tibor, Hodosy Enikő, Szatmári Gergely, Szász Lilla, Szombat Éva

Arculat és grafikai munkák: Füredi Tamás

Istvánkó Beáta (1987)
Művészettörténész, kurátor. Budapest. Diplomák: művészettörténet (ELTE - BA), művészetelmélet (MKE - BA), kortárs művészetelmélet és kurátori ismeretek (MKE-MA). Tanulmányai befejezése után a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Fiatal Művészek Stúdiója Egyesület projektkoordinátoraként dolgozott, valamint számos független kurátori projektet koordinált. 2017-ben alapította meg és azóta működteti az ISBN kortárs művészeti kiadványboltot és galériát. Az ISBN az első független, kifejezetten a művészeti kiadványokra szakosodott kiadványbolt Budapesten. A galéria koordinálása mellett PhD-kutatásán dolgozik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Művészet és Designelmélet doktori programjának hallgatójaként. Rendszeresen publikál hazai kortársművészeti online és offline művészeti folyóiratokban.  További információ