A fától az erdőt
Andreas Greiner kiállítása

Sinkó István

A világ irodalma és a képzőművészete telis-tele van a fákról, az erdőkről szóló művekkel. Az Ahogy tetszik képzeletbeli ardennes-i erdőjében pihen a száműzött herceg csapata, és aggatja teli szerelmes verseivel az ágakat Olivér. Durham erdeje indul Machbet ellen, s Tolkien lépegető erdei nagyon is emberközeliek. A fákról, erdőkről készült festmények sorában Caspar David Friedrich magányos tölgyei (akárcsak Csontváry magányos cédrusa) az emberi lélekről mesélnek. A barbizoni festők (köztük Paál László) sötét hatalmas törzsű fákból álló erdőket mutatnak nekünk. S Courbet óriás tölgyének vaskos törzse szinte a soha fel nem bomló, a kitartást árasztó élet szimbóluma. 

Andreas Greiner: Smooth Operator ╱ 2021 ╱ mikroszkopikus portré ╱ Fotó: Hegyháti Réka

Andreas Greinert is érdeklik a tájak, az erdők a fák, de művészete – ez a jellegzetesen hangsúlyosan 21. századi művészet – más irányból közelít, és másfelé is viszi el a témát. Nem a land art s nem is a konceptualizmus felől – bár némi konceptuális hatást érzek műveiben –, hanem a természetművészet, a tájművészet, a kortárs kertművészet és építészet találkozási pontjainál, az öko-art mezsgyéin, ösvényein halad (engedtessék meg ez az aktuális hasonlat). „A képzőművészet az elmúlt évtizedek során elvesztette korábbi körvonalainak jó részét, és számos irányban tapogatózva próbálta meg újrarajzolni saját területét” – írja Mélyi József egy műkritikájában. Greiner is egy ilyen újrarajzolási projekt részeként foglalkozik az erdők pusztulásával, pusztításával. Nemcsak a klímakatasztrófa, a természeti kincsek eltűnése (pusztítása), de maga az ökoszisztéma átértékelődése izgatja. A németországi, hatalmas területű fakivágás – egy erdő megsemmisülése – nyomán a fának, a fák közösségének feldolgozása vált tevékenysége középpontjává. Számítógépes program, algoritmusok segítségével kvázi visszatelepítette az eltüntetett erdőt, és a fák csonkját mint természeti Grál-kelyhet mutatja be, ahol a törzsben új élet növekszik. 

Andreas Greiner: 2688 ╱ 2020 ╱ bükkmagokból álló, parametrikusan generált geometriai elrendezés ╱ Fotó: Hegyháti Réka

Nem ismeretlen út ez. Lois Weinberger az elveszett paradicsom nyomába ered ökoinstallációival. Hans Hacke a Der Bevölkerung-projektje a Reichstagba hordott nemzeti földdarabok táplálásán alapszik. De ide sorolnám Derek Jarman újragondolt, fragmentált természetkertjét is. 

Greiner persze inkább a felkiáltás, mint a csendes szó vagy az érdekes látványok művésze. Nem egyfajta nosztalgikus kétségbeesés az elveszett paradicsom után, inkább egy konkrét figyelemfelhívás a megmentendő természet, a természet mint érték iránt. A kiállításaihoz kapcsolódó faültetés is fontos reminiszcenciája Beuys 1982-es 7000 tölgy-akciójának. A gondolkodásmód hasonló, a jelentés úgyszintén. 

A kiállított videók és fotók is inkább dokumentációk, az installációk, illetve az évgyűrű – mandalamag – mű is, mint projektmű jelenik meg a lecsupaszított, kérge vesztett, földön fekvő, hatalmas faággal együtt. Ennek tükrében Greiner munkássága a tudomány és a művészet, valamint a szociológia egységében megjelenő, kortárs Gesamtkunstwerk-vonulathoz kapcsolódik, melynek még fontos szerepe lehet a világról alkotott képünk újjáformálásában. 

▬▬▬▬

Andreas Greiner: Jungle Memory

Kahán Art Space

2021. augusztus 23. – szeptember 11.